Ez az információs eszköztár az Európai Unión ("EU") belüli távmunkával kapcsolatos társadalombiztosítási, adóügyi, munkajogi és bevándorlási kérdésekkel foglalkozik, amikor a munkáltatót az egyik EU-tagállamban jegyzik be, de a munkavállaló a munkavégzést egy másik EU-tagállamban végzi informatikai eszközök segítségével.
Az Eurofound szerint “a távmunka olyan munkaszervezés, amelyben a munkavégzés az alapértelmezett munkahelyen – általában a munkáltató telephelyén – kívül, információs és kommunikációs technológiák (IKT) segítségével történik. A távmunka jellegzetes jellemzői a számítógépek és a távközlés használata a munkavégzés szokásos helyének megváltoztatására, az a gyakoriság, amellyel a munkavállaló a munkáltató telephelyén kívül dolgozik, valamint a munkavállalók távmunkára alkalmas helyek száma (mobilitás).”.[1]
Ez az információs eszközkészlet azokra a munkavállalókra vonatkozó kérdésekre vonatkozik, akiknek a munkáltatója az Európai Unió egyik tagállamában van bejegyezve, de egy másik tagállamból végeznek távmunkát. Az EU-n kívülről végzett távmunka nem tartozik ide.
A “kiküldött munkavállaló” olyan munkavállaló, akit a munkáltatója szolgáltatási szerződés, csoporton belüli kiküldetés vagy munkaerő-kölcsönzés keretében egy másik tagállamban történő ideiglenes munkavégzésre küld.[2] A kiküldött munkavállaló nem távmunkás, mivel azért nem abban a tagállamban dolgozik, ahol a munkáltatója bejegyzett székhelye vagy telephelye található, mert külföldre “küldik” egy adott projekt vagy küldetés teljesítése céljából.
A kiküldött munkavállalótól eltérően a távmunkás továbbra is teljes mértékben a munkáltatónak dolgozik, de a munkát távolról, a munkáltató székhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállamban végzi, jellemzően személyes kényelmi okokból.
[1]Távmunka | Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (europa.eu).
[2]Kiküldött munkavállalók – Foglalkoztatás, szociális ügyek és társadalmi befogadás – Európai Bizottság (europa.eu).
Az általános szabály az, hogy az a munkavállaló, aki egynél több tagállamban dolgozik, de szakmai tevékenységének “jelentős részét” a lakóhelye szerinti országban végzi, a lakóhelye szerinti ország szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozik. [1]
A munkavállaló tevékenységének “jelentős része” esetében a munkaidő és/vagy a jövedelem legalább 25%-a egy ésszerű időszak alatt.[2] Ezt a küszöbértéket az uniós jog határozza meg, és valamennyi tagállamban alkalmazandó, bár a tagállamok nem feltétlenül alkalmazzák ezt az értékelést teljesen harmonizált módon. Különösen:
Ha például egy munkavállaló szakmai tevékenységének “jelentős részét” (azaz legalább 25%-át) abban a tagállamban végzi, ahol a munkáltatója bejegyzett székhelye vagy telephelye található, de az idő fennmaradó 75%-ában egy vagy több más tagállamban is végez távmunkát, a munkavállaló továbbra is a munkáltatója tagállamának társadalombiztosítási rendszerének hatálya alá tartozik.
Ha azonban a munkavállaló tevékenységének “jelentős részét” általában a lakóhelye szerinti tagállamban végzi, és csak alkalmanként végez távmunkát abban a tagállamban, ahol a munkáltatója található, a munkavállaló a lakóhelye szerinti tagállam szociális biztonsági rendszerének hatálya alá tartozik.
Például, ha egy személy Spanyolországban dolgozik, és az idő kevesebb, mint 25%-át végzi távmunkában Portugáliában, akkor továbbra is a spanyol társadalombiztosítás hatálya alá tartozik. Ha azonban a munkavállaló szakmai tevékenységének 60%-át Portugáliában végzi, akkor a portugál társadalombiztosítási rendszert kell alkalmazni.
[1] A 883/2004/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontja.
[2] A 987/2009/EU rendelet 14. cikkének (8) bekezdése. Az értékelést a következő 12 hónap alapján, a jövőre nézve kell elvégezni (987/2009/EK rendelet 14. cikk (10) bekezdés).
Nem, a fent ismertetett szabályok alapján egy távmunkában dolgozó munkavállalóra egyszerre csak egy tagállam társadalombiztosítási jogszabályai alkalmazhatók. Egy távmunkavállaló nem tartozhat két különböző tagállam társadalombiztosítási jogszabályainak hatálya alá.
Attól függ. Az A1-es nyomtatvány nem szükséges a távmunka rövid időtartamára; elegendő az európai egészségbiztosítási kártya. Ha azonban a távmunka rendszeressé válik, és évente jelentős számú napot jelent, a munkáltatónak/munkavállalónak A1-es nyomtatványt kell igényelnie.
Az Európai Bizottság egy sor intézkedést hozott a szociális biztonság digitális koordinációjának megkönnyítése érdekében.
Még nincs. Az uniós digitális személyazonosság jövőbeli bevezetésével azonban várhatóan olyan dokumentumok digitális változatai is megjelenhetnek majd, mint például az európai egészségbiztosítási kártya.
Ha egy távmunkás idejének több mint 25%-át nem abban a tagállamban tölti, ahol dolgozik, az alkalmazandó társadalombiztosítási jogszabályokat arra az országra kell alkalmazni, ahol ezt az időt tölti.
Igen, ha egy munkavállaló külföldi társadalombiztosítási rendszer hatálya alá kerül (azaz egy olyan tagállam társadalombiztosítási jogszabályai alá, amely nem azonos azzal a tagállammal, amelyben a munkáltató be van jegyezve/székhelye van), a munkáltatónak be kell jegyeztetnie magát az adott tagállamban, és ott kell társadalombiztosítási járulékot fizetnie.
Igen, 2023 júliusától a határokon átnyúló távmunkára vonatkozó új többoldalú keret-megállapodás (“keret-megállapodás“)[1] . A megállapodást aláíró országok listája itt található.[2] A keret-megállapodás az EGT-tagállamokra és Svájcra terjed ki.
[1] Keret-megállapodás a 883/2004/EK rendelet 16. cikke (1) bekezdésének a határokon átnyúló szokásos távmunka esetén történő alkalmazásáról.
[2] Aláíró államok 2024 februárjától: Ausztria, Belgium, Horvátország, Cseh Köztársaság, Finnország, Franciaország, Németország, Olaszország, Liechtenstein, Luxemburg, Málta, Hollandia, Norvégia, Lengyelország, Portugália, Spanyolország, Svédország, Svájc, Szlovákia, Szlovénia és Szlovénia.
A keret-megállapodás a határokon átnyúló helyzetben lévő munkavállalókra vonatkozik, azaz azokra, akik egy tagállamban található munkáltatónak dolgoznak, miközben egy másik tagállamban élnek és dolgoznak, feltéve, hogy bizonyos feltételek teljesülnek. A keret-megállapodást mindkét tagállamnak alá kell írnia.
A keret-megállapodás lehetővé teszi, hogy a távmunkások társadalombiztosítási szempontból a munkáltató országában legyenek biztosítva, feltéve, hogy a munkáltató és a munkavállaló/távmunkás is beleegyezik. Ez a lehetőség azon munkavállalók számára áll rendelkezésre, akik munkaidejük több mint 25%-át, de kevesebb mint 50%-át töltik a lakóhelyük szerinti tagállamban, de munkaidejük nagy részét a munkáltató székhelye szerinti tagállamban töltik.
A keret-megállapodás lényegében kivételt képez a rendszeres koordinációs szabályok alól, amelyek szerint a távmunkások (és munkáltatóik) a munkavállaló lakóhelye szerinti ország társadalombiztosítási rendszerének hatálya alá tartoznak, feltéve, hogy a munkavállaló szakmai tevékenységének “jelentős részét” (azaz a munkaidő vagy a jövedelem legalább 25%-át) az adott országban végzi, amint azt fentebb említettük. Ez a szabály lehetővé teszi a távmunkások számára, hogy növeljék a lakóhely szerinti országban töltött idő mennyiségét anélkül, hogy a másik tagállamban lévő munkáltatót társadalombiztosítási járulékfizetési kötelezettség terhelné az adott országban.
A távmunkavállaló csak bizonyos feltételek teljesülése esetén lesz jogosult társadalombiztosításra abban a tagállamban, ahol a munkáltatója letelepedett, nem pedig a lakóhelye szerinti tagállamban, amint azt a keret-megállapodás lehetővé teszi. Ezek a feltételek, amelyek halmozódnak, a következők:
Megjegyzendő, hogy a keret-megállapodás csak a “távmunkásokra” vonatkozik: a munkavállalóknak a munkavégzésük során digitális kapcsolaton (IT-kapcsolaton) keresztül kapcsolatban kell maradniuk a munkáltató munkakörnyezetével. A keret-megállapodás nem korlátozódik az otthoni távmunkára; a munka a lakóhely szerinti ország bármely pontján végezhető, amennyiben digitális kapcsolatot használnak.
Ha a fenti feltételek teljesülnek, a munkáltatónak/munkavállalónak A1-es nyomtatványt kell igényelnie, amely annak igazolására szolgál, hogy a munkáltató tagállamának társadalombiztosítási jogszabályai alkalmazandók. Az A1-es formanyomtatványt abban a tagállamban kell kérelmezni, ahol a munkáltató be van jegyezve.
A keret-megállapodás 2023. július 1-jétől alkalmazandó. A 2024. július 1-je előtt benyújtott A1-es formanyomtatvány iránti kérelmek csak 2023. július 1-jéig (vagy a keret-megállapodás aláíró tagállam általi aláírásának időpontjáig, ha az 2023. július 1-je után történt) lehetnek visszamenőleges hatályúak, feltéve, hogy a társadalombiztosítási járulékokat abban a tagállamban fizették meg, ahol a munkáltató be van jegyezve. Ezen átmeneti időszakot követően (a 2024. július 1-jével végződő év) az A1-es formanyomtatvány iránti kérelem legfeljebb három hónapig lehet visszamenőleges hatályú.
A jövedelemadót uniós szinten nem szabályozzák. A határon átnyúló munkavégzésre (azaz távmunkára vagy kiküldött munkavállalókra) alkalmazandó jövedelemadóra vonatkozó szabályokat a tagállamok közötti kétoldalú megállapodások tartalmazzák.
Egyes országok jövedelemadó-bejelentési kötelezettséget írnak elő, még akkor is, ha nem kell adót fizetni. Az egyes kétoldalú megállapodások konkrét információkat tartalmaznak arról, hogy mit kell jelenteni. Általában a távmunkás világszintű jövedelmét (beleértve a lakóhely szerinti országtól eltérő országokban szerzett jövedelmet is) kell jelenteni.
Általában nem, mert ilyen esetben a lakóhely szerinti ország és a munkavégzés helye megegyezik.
A távmunkavállalókra annak a tagállamnak a munkaügyi jogszabályai vonatkoznak, amelyben a munkáltató letelepedett. Ezt általában a munkáltató és a munkavállaló közötti munkaszerződés is megerősíti.
Nem, a távmunkások egyszerre csak egy tagállam munkaügyi jogszabályainak hatálya alá tartozhatnak.
Nem, a kiküldött munkavállalókra vonatkozó nyilatkozatra csak akkor van szükség, ha a munkáltató a munkavállalót a fentiekben leírtak szerint külföldre küldi egy meghatározott küldetésre.
Három hónapos tartózkodás után a legtöbb tagállamban kötelező a helyi hatóságoknál történő regisztráció. További információk országonként itt találhatók.
Igen. Ebben az esetben a nem uniós családtagnak (azaz a távmunkában dolgozónak) be kell jelentkeznie a fogadó tagállamban, hogy tartózkodási kártyát kapjon, mint az ott lakóhellyel rendelkező uniós állampolgár családtagja. A nem uniós családtag számára kötelező a három hónapot meghaladó tartózkodás bejelentése.
Az uniós polgárok nem uniós állampolgárok családtagjai ugyanazokat a jogokat élvezik, mint az uniós polgárok, amennyiben az uniós polgárral együtt ugyanabban a tagállamban tartózkodnak. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a nem uniós állampolgár családtagokra nem vonatkoznak a munkavállalási engedélyezési formalitások, ha ugyanabban a tagállamban tartózkodnak, mint uniós családtagjuk.
Ha azonban egy nem uniós családtag úgy dönt, hogy önállóan végez távmunkát egy másik tagállamban (azaz nem uniós családtagja kíséretében), tartózkodási joga már nem függ attól, hogy uniós polgár családtagja-e vagy sem. Ebben az esetben a fenti kérdésre a válasz “nem”: ha egy uniós polgár nem uniós családtagja három hónapnál hosszabb ideig végez távmunkát egy másik tagállamban anélkül, hogy uniós családtagja kísérné, akkor a fogadó tagállamban munkavállalási/tartózkodási engedélyt kell kérnie.
